Évek óta (talán már gyerekkorom óta) járok lomtalanításra, régebben a faluban, ahol felnőttem, majd később a belvárosban, ahol éltem. Nagyon sok kedvenc tárgyam származik úgymond a "mások szemetéből". Amikor tudok, archiválok is, de akik ott seftelnek meg nepperkednek a halmok körül, hát nem szívesen veszik ha fotózzák őket, ráadásul a gépem sem szívesen viszem ki olyan helyre, ahol ellophatják. ( Hát igen,.erre is van sokszor precedens, lásd két linkem alul.) Igen erőszakos és lelkileg alulfejlett egyének, igen alacsony ingerküszöbbel őrzik a kupacokat, és az ott kihalászott dolgokat árusítják. ( Na, igen hol marad az erkölcs...és manapság a lerágott halszálkát is elviszik, ahogy egy barátom mondta volt)
Ez a kép nem az én gyűjteményemből való,de igencsak vázolja, hogy hogyan is néz ki nálunk a lomtalanítás. Pedig nem minden lom szemét! Sok kedvenc könyvem is a lomtalanításból került hozzám. Hogy miket ki nem dobnak az emberek?
Végül a két beígért link:
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=811273
http://index.hu/gazdasag/
..és a háttérben pont ezért vannak könyvek. Az életem a könyv. Dolgoztam nem egy ízben könyvtárosként, legutóbbi munkám is ez volt! Imádtam. Ha valaki tud megüresedett könyvtárosi állásról, haladéktalanul jelezze! :)
VálaszTörlés